tag:blogger.com,1999:blog-66592985111852476512024-02-22T09:00:06.259-08:00Feli naplójaFelihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.comBlogger13125tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-87588871741255984962012-07-02T05:07:00.002-07:002012-07-02T05:12:13.783-07:00Irodalmi vesenyMég év elején indultunk csoportosan egy levelezős irodalmi versenyre. 3 fordulós volt és utána örömmel kaptuk a hírt, hogy első helyezetek lettünk!!<br />Ezek után július 29-én behívtak minket Gödöllőre a szóbeli fordulóra. Ekkor már nem csoportosan versenyeztünk, hanem egyénileg. Itt PowerPointos bemutatókat kellett bemutatni és mesélni egy kicsit magadról. Én a százból kilencvennégy pontot értem el, így országosan harmadik helyezet lettem!Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-27902907913568805002012-07-02T04:56:00.004-07:002012-07-02T05:06:33.647-07:00BlogolásA blog eddig szünetelt, de most újra el szeretném indítani. Remélem, hogy az újítások nem lesznek rosszak!Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-18778127030551500942010-03-14T07:31:00.003-07:002012-07-02T05:06:28.175-07:00Tavasz<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFbPpkQzIW7BFptJUjhDautCsJDYMiz1tt4pozyPKN4LDkYgQy9N00nta-jqcjeNl-QTF3TDntrBbEGV3XHENrXfD7fpwxb8NqHw6SS5q-OfcaUXjQLRQBas231V2eGTuRh7dag69HHYU/s1600-h/tavasz_cseresznyevirag.jpg"><br /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC5PAquHja3gmrQov6xGqEyxHjwyHRlgLGocxm968g8MH9kSbNuURbPkLEhgF3AAW6GgOC6oJdWJPhK5TiFUnEb-8geBh2FdQGau4K4wMh5FuodnAKW_wUIVGwnCpXKv0weQ8sCije9Z4/s1600-h/tavasz_madarak.jpg"><span style="display: block;" id="formatbar_Buttons"><span onmouseover="ButtonHoverOn(this);" onmouseout="ButtonHoverOff(this);" onmouseup="" onmousedown="CheckFormatting(event);SelectColor(this,'ForeColor');ButtonMouseDown(this);" class=" on down" style="display: block;" id="formatbar_ForeColor" title="Szövegszín"><img src="http://www.blogger.com/img/blank.gif" alt="Szövegszín" class="gl_color_fg" border="0" /></span></span></a><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk0n2h5qzi3hIHqVmsM-JMWRe1RFePNLE2dMKl9oa0NeZNXgqYTaTZS7XkrpN6ghoUtOrzKesQOlv3yFnO35YzfNr7vF67Nt_TB21pl7thkSD2uDZLOk38Zk3hSfXtdtOTAEXuRiA9LBU/s1600-h/tavasz_hovirag.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 225px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk0n2h5qzi3hIHqVmsM-JMWRe1RFePNLE2dMKl9oa0NeZNXgqYTaTZS7XkrpN6ghoUtOrzKesQOlv3yFnO35YzfNr7vF67Nt_TB21pl7thkSD2uDZLOk38Zk3hSfXtdtOTAEXuRiA9LBU/s320/tavasz_hovirag.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5448500008556578994" border="0" /></a><span style="font-style: italic;">Fotó:Stock</span><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjASjcWibKqck-2n_dcJcFxzj1gcKKEAhuliLYtqHeNj5P9BoOROFIuKUvFxCaZaFuxISPPQSINmXWbzSyuxks5UyPIIipl9cDwFcqYj-O5CjCiFUYUGzd240OjadnoQBAoLN7ECx4Hi0E/s1600-h/tavasz_madarak.jpg"><br /></a><br /><br /> Most már itt a tavasz. De a tél még mindig maradni akar. De most már (remélem) ez volt az utolsó lehelete. A tavaszt én azért szeretem, mert nem kell annyira beöltözni a kabátokba, melegebb az idő, és egyre többet lehet kint lenni az udvarban (már aki télen nem nagyon szokott kint lenni).<br />És már a húsvét is egyre közelebb van. :)<br /><br /><br /><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC5PAquHja3gmrQov6xGqEyxHjwyHRlgLGocxm968g8MH9kSbNuURbPkLEhgF3AAW6GgOC6oJdWJPhK5TiFUnEb-8geBh2FdQGau4K4wMh5FuodnAKW_wUIVGwnCpXKv0weQ8sCije9Z4/s1600-h/tavasz_madarak.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC5PAquHja3gmrQov6xGqEyxHjwyHRlgLGocxm968g8MH9kSbNuURbPkLEhgF3AAW6GgOC6oJdWJPhK5TiFUnEb-8geBh2FdQGau4K4wMh5FuodnAKW_wUIVGwnCpXKv0weQ8sCije9Z4/s320/tavasz_madarak.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5448500295157495634" border="0" /><span style="display: block;" id="formatbar_Buttons"><span onmouseover="ButtonHoverOn(this);" onmouseout="ButtonHoverOff(this);" onmouseup="" onmousedown="CheckFormatting(event);SelectColor(this,'ForeColor');ButtonMouseDown(this);" class=" on down" style="display: block;" id="formatbar_ForeColor" title="Szövegszín"><img src="http://www.blogger.com/img/blank.gif" alt="Szövegszín" class="gl_color_fg" border="0" /></span></span></a><span style="font-style: italic;">Fotó:Stock</span><br /><br /><br /><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFbPpkQzIW7BFptJUjhDautCsJDYMiz1tt4pozyPKN4LDkYgQy9N00nta-jqcjeNl-QTF3TDntrBbEGV3XHENrXfD7fpwxb8NqHw6SS5q-OfcaUXjQLRQBas231V2eGTuRh7dag69HHYU/s1600-h/tavasz_cseresznyevirag.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 199px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFbPpkQzIW7BFptJUjhDautCsJDYMiz1tt4pozyPKN4LDkYgQy9N00nta-jqcjeNl-QTF3TDntrBbEGV3XHENrXfD7fpwxb8NqHw6SS5q-OfcaUXjQLRQBas231V2eGTuRh7dag69HHYU/s320/tavasz_cseresznyevirag.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5448501690016299218" border="0" /></a></div><span style="font-style: italic;">Fotó:Stock</span><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-34231925745953158672010-01-25T08:34:00.000-08:002011-12-23T11:43:54.866-08:00Blog barátnős díjFelihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-15372872026257097332009-12-31T10:21:00.000-08:002009-12-31T10:24:56.830-08:00B. U. É. K.!!!!!!!!!!!!!!!!Mindenkinek boldog új évet kívánok!<br /><br /><div style="text-align: center;"><img alt="http://www.sxc.hu/pic/m/v/vi/vierdrie/931771_champagne.jpg" src="http://www.sxc.hu/pic/m/v/vi/vierdrie/931771_champagne.jpg" /><br /><span style="font-style: italic;">Fotó: Stock<br /></span></div>Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-52400784739181461312009-12-23T23:01:00.000-08:002009-12-23T23:08:04.608-08:00Karácsony<div style="text-align: left;">Mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánok!!!<br /><br /><div style="text-align: center;"><img alt="http://www.sxc.hu/pic/m/i/il/ilco/1244708_new_year.jpg" src="http://www.sxc.hu/pic/m/i/il/ilco/1244708_new_year.jpg" /><br /></div></div><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">Fotó:Stock</span><br /></div>Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-12146347132617856972009-12-21T07:27:00.000-08:002009-12-21T07:37:26.388-08:00Nyerj egy 2010-es határidőnaplót Sabee-től!Nemrég rakta föl Sabee <a tooltip="linkalert-tip" href="http://sabee24.blogspot.com/">ezt</a> a csodálatos határidőnaplót. Ha szeretnéd elnyerni akkor:<br /><span style="font-weight: bold;">Határidő: December 22. éjfélig, Sorsolás: December 23.</span><br /><br /><br /><br /><div style="text-align: center;"><a tooltip="linkalert-tip" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglgTux7PLqvh_ZRF5xxrdc9a27_RcZLE7vuvNxjnLV36tc5PfX-GJIpeV8TxxKUmTq68Zt1ZqeyVBhGY1SpqNNmNjyAQXxGJacWmiAigSi-EB3x_NfPgK0_ZUybnxnwIl9KcwVIEWLIvPZ/s320/blogcandy_by_sabee.jpg"><img tooltip="linkalert-tip" style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 247px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglgTux7PLqvh_ZRF5xxrdc9a27_RcZLE7vuvNxjnLV36tc5PfX-GJIpeV8TxxKUmTq68Zt1ZqeyVBhGY1SpqNNmNjyAQXxGJacWmiAigSi-EB3x_NfPgK0_ZUybnxnwIl9KcwVIEWLIvPZ/s320/blogcandy_by_sabee.jpg" alt="" border="0" /></a><span style="font-style: italic;">A határidőnapló<br /><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"></span>Mindenkinek sok szerencsét!<br /><span style="font-style: italic;"></span></div></div>Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-44633431281812506462009-12-20T10:01:00.000-08:002009-12-20T11:32:21.268-08:00RSG verseny 2.A "Heni néni emlékverseny"-en ezüst minősítést szereztünk.<br /><br /><br /><div style="text-align: center;"><a tooltip="linkalert-tip" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjIVgsilAsGOV4EyxeM8ab9erSmqMGU22OZa2UBYV-3KkEdTfAULQVlA__V0pYX4yzEPozri_Sa6oO5UbfgJnxDlZt4lco_9zWXB7Cb_Iqz93UCAkm-8KxlB6bPSaq4VALxBIElH2RmtI/s1600-h/100_4921a.jpg"><img tooltip="linkalert-tip" style="cursor: pointer; width: 322px; height: 238px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjIVgsilAsGOV4EyxeM8ab9erSmqMGU22OZa2UBYV-3KkEdTfAULQVlA__V0pYX4yzEPozri_Sa6oO5UbfgJnxDlZt4lco_9zWXB7Cb_Iqz93UCAkm-8KxlB6bPSaq4VALxBIElH2RmtI/s320/100_4921a.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5417382559988638530" border="0" /></a><span style="font-style: italic;"><br />Elöl vagyok én</span><span style="font-style: italic;"></span><br /><br /><br /><br /></div><br /><br /><br /><br /> <span style="font-style: italic;"><br /> </span><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAuyOJPeZhB17GPIs1Di8dyvtsGQ9wJmaec4UIXhb5fxgfuZwUE9IuOcCL5J3tlEWZbB6SITZUlt53UBVJKvACe-1DPIo8PUUoP_uF0BqX6fPkhZey_J-c484ibwPUHOgTdUxbklKjleE/s1600-h/4836jpg.a.jpg"><img tooltip="linkalert-tip" style="cursor: pointer; width: 320px; height: 278px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAuyOJPeZhB17GPIs1Di8dyvtsGQ9wJmaec4UIXhb5fxgfuZwUE9IuOcCL5J3tlEWZbB6SITZUlt53UBVJKvACe-1DPIo8PUUoP_uF0BqX6fPkhZey_J-c484ibwPUHOgTdUxbklKjleE/s320/4836jpg.a.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5417383915065895522" border="0" /></a><br /></div> <div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">A csapat</span>+<span style="font-style: italic;">bal oldalt az edzőnk</span><br /><br /><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div></div> <span style="font-style: italic;"> </span><br /><span style="font-style: italic;"><br /> <br /></span>Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-76791752337395543562009-12-20T01:19:00.000-08:002009-12-20T10:01:09.938-08:00Verses mesemondó 2.A múltkori verses mesemondóról továbbjutottam Szatymazra. Szatymazon mondjuk nem értem el helyezést de nagyon örültem, hogy eddig eljutottam.=)Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-13218123993443731262009-12-20T01:14:00.000-08:002009-12-21T09:28:22.923-08:00Verses mesemondó 1.A verses mesemondón a <a href="http://www.leopold.hu/bbb.htm">"Béka Béni Bárjá"-t</a> mondtam el Domaszéken. Nagyon örültem mert:<br />ELSŐ LETTEM!Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-77967874529700297732009-12-20T01:02:00.000-08:002009-12-20T05:35:27.602-08:00RSG verseny 1.Az RSG azt jelenti először is, hogy Ritmikus Sport Gimnasztika. Vagyis zenére gyakorlatot, azaz hajlékonysági "táncot" mutatunk be csapatban.<br />A Berczik Sára emlékversenyen Arany minősítést szereztünk.Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-4526211288812793832009-11-10T11:31:00.000-08:002009-12-20T10:35:10.821-08:00A mesémNemrég egy mesepályázatra jelentkeztem. Feltettem, ha valakit érdekelné elolvashassa. Ha lusta vagy olvasni, meghallgathatod a Civil Rádión az alábbi linken: <a href="http://veg.hu/mp3/civilradio/09_12_09.mp3">itt</a>. Remélem tetszeni fog!<br /><br /><br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;">A kincset érő rozsszem<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">Hol volt, hol nem volt, volt azért valahol, az erdő mellett egy kis házikó. Abban a házikóban élt egy szegény kisfiú és az anyukája. A kisfiú minden nap segített anyukájának. Hozott faágakat, gyümölcsöket, de legfőképpen a kertben segített.<br /><br />Azám, de milyen kert volt az! Csupa gyümölcs, fa, virág, meg még sok más is volt ott. Egyáltalán nem bánták, hogy szegények, s nem gazdagok, hogy nincs vagyonuk. Ha valahol találkoztak gazdag emberekkel, akik megkérdezték tőlük, hogy:<br /><br />-Nem bánod, hogy nem a faluban laksz?<br /><br />Arra mindig azt felelték:<br /><br />-Nekem itt a mezőn jó lakni, nem szeretnék máshol élni.<br /><br />Így telt-múlt az idő…<br /><br />De egyszer mi történt! A kisfiú anyukája megbetegedett. Gyógyíthatatlan betegsége lett. Erre a kisfiú azt mondta:<br /><br />- Elmegyek én megkeresni azt a gyógyszert, ami orvosolja a betegséget. Még ha a világ végén van is, elhozom!<br /><br />Erre az anyukája azt felelte:<br /><br />-Ne menj el, fiam! Nem szeretném, ha nem térnél vissza hozzám.<br /><br />Erre a kisfiú azt felelte:<br /><br />-Elmegyek, s elhozom, tudok magamra vigyázni. Nem lesz semmi baj, nyugodj meg.<br /><br />A tarisznyájába beletett hamuban sült pogácsát, kenyeret, gyertyát és két kulacsban vizet. Kalapot tett a fejére, a jobb kezébe botot fogott, megpuszilta anyukáját és elindult.<br /><br />Ment, ment mendegélt, már legalább 2 napja úton volt, de nem talált egyebet, mint füvet, virágot, fákat. Egyszerre beesteledett, lefeküdt a fűbe és elővette a gyertyát a tarisznyájából. Így ment ez minden este. A gyertya fényében pedig azon gondolkozott, hogy anyukájának minél hamarabb megtalálja a gyógyító növényt. De vajon hogyan fog hazajutni? Ezen elég lesz majd akkor gondolkozni, ha arra kerül a sor.<br /><br />Minden reggel felkelt, megmosta az arcát a közeli tó vizében, de egyik reggel nem talált vizet, a kulacsa is kiürült és ennivalója sem volt már.<br /><br />Étlen-szomjan bandukolt, míg egy erdőbe nem ért. Ez más erdő volt, nem olyan, mint a rendes. Sűrű volt, félelmetes és nem csicsergett benne madár. Elhagyatottnak tűnt, sehol egy lélek.<br /><br />Nézett erre, nézett arra, de nem volt más út, az erdőn kellett keresztül mennie. Először nagyon félelmetesnek tűnt, nem látott semmit sem, de aztán a szeme megszokta a sötétséget. Bandukolt-bandukolt, majd ráesteledett, de oly koromsötét volt, hogy meg kellett gyújtania a gyertyát.<br /><br />Mikor lefeküdt volna, egyszer csak farkas vonyítást hallott. Egy falka farkas jött vele szemben, vicsorogtak. Előrejött a falka vezére és megszólalt:<br /><br />-Mit akarsz te erre, ahol ember sem jár, a farkasok erdőjében?<br /><br />Erre a fiú, aki az út során már nőtt valamicskét, ezt válaszolta:<br /><br />-Megyek anyukámnak megkeresni azt a gyógyszert, ami segít neki meggyógyulni.<br /><br />A falka vezére erre ezt mondta:<br /><br />-Látom, tiszta a szíved, ezért nem eszünk meg, hanem tovább engedünk. Nemsokára találsz egy kis mezőt, onnantól kezdve következik egy másik erdő, ahol tündérek laknak.<br /><br />A fiú megköszönte a tanácsot és elaludt. A farkasok pedig visszamentek alvóhelyükre és a falkavezér elmondta minden farkasnak, hogy ezt a fiút nem szabad bántani, mert aki egy kicsit is bántani merészeli, annak vele gyűlik meg a baja. Féltek is a farkasok, mert a falka vezére nagyon erős volt.<br /><br />A fiú, mikor felkelt, úgy érezte, mintha új erő lenne benne.<br /><br />Nagyon elcsodálkozott azon, mikor a tarisznyájában frissen sült pogácsát, kenyeret és kulacsában friss forrásvizet talált. Gondolta, biztosan a farkasok segítettek neki valami módon. És ez így is volt.<br /><br />Elindult, és ahogy haladt, az erdő nem is tűnt olyan sötétnek. Kiért arra a kis darab mezőre, és meglátta a tündérek erdejét. Elkezdett menni-menni, mígnem az erdőben találkozott egy tündérrel, aki a kapu előtt volt. Megszólította a fiút.<br /><br />-Merre jársz, mit keresel?<br /><br />-Az anyukámnak szeretnék megkeresni egy olyan szert, amitől meggyógyul.<br /><br />-Én tudom, hogy merre találod, de majd megmondja a Tündérkirálynő. Előbb meg kell néznem, hogy tiszta szíved van-e, mert csak akkor engedhetlek be a Tündérek Erdejébe, én vagyok a kapu őrzője.<br /><br />Megtapogatta a fiú szíve környékét és mondta:<br /><br />-Látom, tiszta a szíved, s ezért beengedlek.<br /><br />Ki is nyitotta a szép kaput.<br /><br />A fiú odabent nagyon elcsodálkozott. Mindenhol szép tündérek, fába épített házakkal. Fel sem bírom sorolni a sok érdekességet.<br /><br />Egy tündér odalibbent hozzá, kézen fogta és ezt mondta:<br /><br />-A királynőt keresed? Gyere, elvezetlek hozzá.<br /><br />A Tündérkirálynő a világon létező összes tündérnél szebb volt. De az volt még csak az igazi, amikor a szép csengő hangján megszólalt.<br /><br />-Mit keresel itt te fiú, ahol még egyetlen halandó ember sem járt rajtad és még valakin kívül?<br /><br />-Meg szeretném keresni azt a szert, amivel anyukám betegségét meggyógyíthatom.<br /><br />-Én tudom merre van, de nem mondhatom meg. Neked kell megtalálnod. Csak annyit árulhatok el, hogy Kelet felé találod. Biztosan fáradt vagy, pihenj le egy kicsit. A szolgálók majd megmutatják, hol van az ágyad.<br /><br />Telt-múlt az idő, a fiú már legalább egy hónapja is ott volt, mikor eszébe indult, hogy miért is indult el otthonról. A szolgálók minden áldott nap reggelit készítettek neki, és olyan jól érezte magát, hogy megfeledkezett édesanyjáról meg a gyógyító növényről.<br /><br />Csak akkor jutott eszébe, mikor megnézte a tarisznyáját és megtalálta benne édesanyja képét, amit hazulról hozott, hogy minden nap lássa őt.<br /><br />Felkiáltott:<br /><br />-Hiszen már jó ideje itt vagyok, anyukám pedig már nagyon várhat!<br /><br />A Tündérkirálynő elé ment és megkérdezte:<br /><br />-Sajnálom, de el kell hagynom e helyet, hogy folytassam utamat és megtaláljam a gyógyító növényt.<br /><br />A Tündérkirálynő erre ezt mondta:<br /><br />-Azért készítettek minden reggel neked reggelit és fektettek le puha ágyba, mert azt akartuk, hogy magadtól tartsd eszedben a küldetésedet. Ha elfelejted, akkor anyukád meg fog halni. Azért nem figyelmeztettünk erre, hogy te magad tartsd eszedben. A másik földi halandó, aki itt járt minálunk, ő azért a szerért jött, amitől ő és a családja örökké élhet. De aztán végleg elfeledte és addig volt itt, míg az anyukája meg nem halt. És aztán ő is megbetegedett és meghalt.<br /><br />Akkor megfogadtuk, hogy többé földi halandót nem engedünk be. De mikor megláttunk téged, gondoltuk, hogy neked tiszta a szíved és nem fogod elfelejteni miért jöttél és nem csak a finom falatokon jár majd az eszed.<br /><br />Berakunk neked elemózsiaként egy erőt adó kenyeret, meg tündéritalt és friss forrásvizet.<br /><br />Csak előre mondom, hogy a tündérital az nem szolgál semmilyen varázslattal, csak gyümölcsös ital, ami a tündérek kedvence. Berakunk neked egy új kalapot is, mert a régi már elszakadt.<br /><br />Nemsokára próbák elé kell állnod, amiket jól kell teljesítened, hogy tovább mehess.<br /><br />A fiú elköszönt a tündérektől és elindult. Mondták neki, hogyha megtalálta a szert és hazafelé indul, látogassa meg őket. A fiú elindult Kelet felé. Mígnem egyszer csak egy szép mezőre ért, ahol fák voltak. A legnagyobb fánál úgy érezte, mintha a Tündérkirálynő üzenne neki, hogy ez itt az első próba.<br /><br />A fánál szép roskadozó almákat, körtéket látott és egy kincses ládát, amiben arany volt. A fiú nem győzött csodálkozni. már nyúlt volna a kincses ládáért, amikor meglátott a porban egy rozsszemet.<br /><br />Hirtelen megsajnálta: minek kell nekem a sok kincs? Gondolta a rozsszemet elülteti otthon, az kinő és lesz termése. Betette a zsebébe és továbbment. Hirtelen a rozsszem bizseregni kezdett a zsebében. Kivette, de nem mozgott, semmi különös dolgot nem művelt. Visszatette, akkor megint kezdődött. A rozsszem mintha megszólalt volna:<br /><br />-Ne ültess el engem, én nem ehető rozs vagyok. Így ment ez háromszor, mikor kivette, akkor csendes volt, mint egy hagyományos rozsszem. A fiú azt hitte, álmodik vagy képzelődik.<br /><br />Egyszer úgy érezte, mintha ez lenne a második próba. Odaért egy nagy szakadékhoz, hallott valami kis zümmögést. Aztán erősebben hallott hangokat, valaki segítségért kiáltott.<br /><br />-Segítség, húzzon ki innen valaki!<br /><br />A fiú mikor lenézett, nem látott senkit a szakadékban. Gondolta leereszkedik és megnézi.<br /><br />Le is ereszkedett, nagy sokára leért a szakadék aljára. Ott talált egy fűszálat magostul, kitépve. A fiú már fordult is volna vissza, amikor fűszál megszólalt:<br /><br />-Ne menjél el, kérlek szépen, vigyél ki innen. Én nem akármilyen fűszál vagyok. A fiú gondolta, hogyha már lejött, akkor vigyen is fel valamit.<br /><br />A fűszál közben elmondta neki, hogyha felérnek, akkor a fiúnak ad 10 aranyat. A fiú mikor felért, kinyitotta a tarisznyáját és belerakta a 10 aranyat.<br /><br />Ment tovább, míg úgy nem érezte, hogy elérkezett a harmadik, az utolsó próba ideje.<br /><br />Odaért egy kisebb fajta kastélyhoz, ami inkább házhoz hasonlított, nem volt díszes vagy gazdag, de nem is ez számított. Pont a szoba közepén egy szekrénypolc állt, csak két könyv volt rajta. Az egyik szép kötésű, aranyozott, bársonyozott volt, a másik pedig kopottas, régi könyv volt, az elejéről leszakadva egy darab.<br /><br />Az aranyozottra rá volt írva: „Amit akarsz, megkapod, ebbe bele van írva”.<br /><br />A másikon ez állt: „Fűben-fában orvosság”<br /><br />A fiú inkább a kopottas könyvet választotta, mert ezt gondolta:<br /><br />-Az orvosság szerintem többet ér, mint bármilyen más kívánság, ha teljesül is.<br /><br />Beletette a tarisznyájába, ami már majdnem teli volt és elindult ment-mendegélt, míg egy különös helyre nem ért, ahol semmi egyéb nem volt, csak fű.<br /><br />Ott leült egy kicsit pihenni. Kezébe akadt a rozsszem és kivette. Nézegette, forgatta és hirtelen a rozsszem megszólalt:<br /><br />-Nemsokára este lesz, engem is fektess le magad mellé. nem akarok egész éjjel a tarisznyában lapulni a könyv mellett.<br /><br />Este mikor aludt, a mag szárba szökkent, kalász lett belőle. A kalászból pedig egy gyönyörűségesen szép leány lett. Egész éjjel odavolt, hozott a fiúnak tiszta vizet, a száraz kenyér helyett pedig frisset. Új ruhát is kerített neki, szép bottal. Mindezt egy kastélyból hozta.<br /><br />Mikor visszaért, a fiú meglátta és elcsodálkozott:<br /><br />-Jé, te nem is vagy rozsszem!<br /><br />A lány kézen fogta és elvezette az erdő mélyébe, ahol egy kis tisztáson egy növény és egy másik, annál közönségesebbnek tűnő növény volt. A fiú elcsodálkozott és kérdezte mik ezek a növények. A lány mondta, válassza ki melyik a gyógyító növény. A fiú már-már a szebbik felé nyúlt, de aztán eszébe jutott, hogy útja során mindig a szegényebb dolog segített rajta. Így a közönségesebbet választotta.<br /><br />A fiú –akiből az út során már legény cseperedett -ránézett a lányra és megkérdezte:<br /><br />A növény már megvan. De hogyan jutok haza?<br /><br />A lány így felelt:<br /><br />-Ölelj át szorosan és gondolj erősen az otthonodra és ott leszel. Így is lett.<br /><br />Mikor hazaért, rögtön befutott a házba. Az anyukája ahogy meglátta, felkiáltott:<br /><br />-Jaj, fiam végre hazaértél! Már majdnem megölt engem a betegség és a búbánat.<br /><br />A fiú odahajolt az anyukájához, megpuszilta és ezt mondta:<br /><br />-Visszajöttem és elhoztam a gyógyító növényt. A szárát meg kell enned, a levelét pedig ki kell préselni. A virágot pedig az ágyad mellé tenni, s egy nap múlva meggyógyulsz.<br /><br />Így is történt minden.<br /><br />Az anyukája másnapra meggyógyult. Annyira örültek, hogy észre sem vették, hogy a gyönyörű szép leány eltűnt.<br /><br />A fiú elindult, hogy megkeresse. A padlásról sírást hallott, felment és ott találta a lányt. Az mikor meglátta ezt mondta neki:<br /><br />-Velem már nem is törődsz. Most hogy meggyógyult az anyukád, észre sem veszel.<br /><br />A fiú elmondta neki, hogy szereti őt, de előbb az anyukáján kellett segíteni.<br /><br />A lány erre azt kérdezte:<br /><br />-Akkor megtartjuk a lakodalmat? Akarsz-e engem egyáltalán feleségül venni?<br /><br />A fiú erre azt felelte:<br /><br />-Hát persze, mikor tartjuk meg? Csak előbb szerezni kellene egy kis házat és egy kis földet.<br /><br />A lány kérdezte:<br /><br />-Miből fogjuk ezt megvenni?<br /><br />A fiú erre ezt mondta:<br /><br />-Van 10 aranyam, kettőből földet, nyolcból a házat vesszük meg.<br /><br />Így is történt.<br /><br />A lány pedig elővett a zsebéből egy rozsszemet.<br /><br />-Ezt is ültessük el, hogy mindig emlékezzünk arra a napra, amikor találkoztunk. Lakodalmat csaptak, meghívták a környék szegény embereit is, hogy legalább egyszer lakjanak jól életükben. Az elültetett rozsnak sok termése lett évről-évre. Learatták és cipót sütöttek belőle. Jutott ebből mindig az éhezőknek is.<br /><br />Ők pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.<br /></div><div style="text-align: center;"><br />VÉGE<br /></div>Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6659298511185247651.post-61566258060330668262009-10-24T08:45:00.000-07:002009-12-21T09:32:39.278-08:00A blogÜdvözlök mindenkit a blogomban!<br />Én egy tini lány vagyok.<a href="http://www.lettudatoskonyha.blogspot.com/">Anyukám</a> már ír egy blogot és úgy gondoltam én is elkezdek írni egy blogot, mégpedig egy naplót.Még a kezdet kezdetén vagyok, de remélem, hogy egy nagyon jó blog lesz ebből.Ha valakinek kérdése lenne, akkor a megjegyzésnél nyugodtan kérdezzen.Felihttp://www.blogger.com/profile/11711867614772819681noreply@blogger.com3